Az elmúlt hetekben a különböző médiákban rendszeres téma volt a felsőoktatási képzési szerkezet átalakítása. Elsősorban a kommunikáció szak esetleges megszűnése, a nemzetközi tanulmányok képzések megszüntetése volt a sajtómunkások témája.

Most, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal mindjárt tárgyal a tervezetről, engedtessék meg néhány személyes megjegyzés. Nem állítom, hogy minden kérdésben igazam van, nincs a kezemben a bölcsek köve. Mondhatom, hogy nyílt vitát szeretnék generálni egy lefutottnak tűnő kérdésben. Győzzenek meg engem arról, hogy jó a rendszer úgy, ahogy van, vagy ahogy elképzelik. 

Persze szerintem a képzési szerkezet átalakításáról, a képzési jegyzékről nem lehet a képzések tartalmának ismerete nélkül nyilatkozni. Amennyiben közzétesznek egy lista-javaslatot, de nem teszik mellé, hogy bármely szak tatalma megváltozna, akkor abból indulok ki, hogy az eredeti tartalom marad meg.  

Fel sem merült, hogy az emberi erőforrások alapképzési szakot végzőknek nem feltétlenül közgazdásznak kell lenniük? 

Aki egy kicsit is ismeri a cégek humánerőforrás menedzsment feladatait, az valószínűleg tudja, hogy nem biztos, hogy elsősorban közgazdásznak kell lennie a "személyzeti" kérdésekkel foglalkozóknak. Rengeteg képzési, pedagógiai, pszichológiai, felnőttképzési ismerettel is rendelkezniük kell. Persze tudniuk kell költséget is tervezni, de nem biztos, hogy főleg azt kellene tudniuk.

Fel sem merült, hogy az üzleti terület szakjait összevonják? 

Ha valaki veszi magának a fáradtságot és megnézi az üzleti képzések képzési és kimenti követelményeit (ezek határozzák meg, hogy mit kell tanítani és mire lesz képes a végzett), akkor láthatja, hogy az üzleti képzések (konkrétan: gazdálkodás és menedzsment, kereskedelem és marketing, nemzetközi gazdálkodás, pénzügy és számvitel, turizmus és vendéglátás) képzésében szó szerint megegyező módon szerepel a következő rész a tanterv szabályainál:

"- közgazdaságtani, módszertani és üzleti alapozó ismeretek:80-90 kredit

matematika, statisztika, informatika, mikro- és makroökonómia,nemzetközi gazdaságtan, pénzügytan, vállalati gazdaságtan, gazdasági jog,marketing, számvitel, menedzsment, üzleti kommunikáció, szaknyelv,környezet-gazdaságtan, egyéb alapozó üzleti ismeretek;

- társadalomtudományi alapismeretek: 10-20 kredit

EU, általános és gazdasági jogi ismeretek, gazdaságtörténet,szociológia, pszichológia, filozófia, szervezet- és vezetéselmélet;"

Ez azt jelenti, hogy 90-110 kredittel kapcsolatban EGYFORMA az elvárás. A 90 kredit másfél évnyi tananyagot jelent a három éves képzésből (plusz van egy félév szakmai gyakorlat). Tehát a képzés fele egyforma, de a hallgatónak már a felvételkor el kell döntenie, milyen végzettséget is szeretne...

 Fel sem merült az osztatlan képzések további bővítése?

A gazdasági területen minden "nem üzleti" képzést átalakítottak osztatlanná. Helyes. 

Mi van a többi területtel? Pozitív változás, hogy a régészet kikerül a történelem alapszak keretei közül. De mit fog csinálni egy három éves képzést befejezett régész és mit a mesterfokozatot is megszerzett? Szélsőségesen provokatív a felvetésem: azt előbbi kiáshatja a földet, az utóbbi már ecsettel is érintheti a leletet? Gondolom, hogy nem ez a különbség, de van érdemi munkaerő-piaci értelme a három éves képzésnek régészetből? 

A tájrendező és kertépítő mérnökök esetében is felvethető lenne a kérdés, hiszen a végzettek közel kétharmada továbbtanul, gondolom tájépítő mérnökként illetve kertépítő mérnökként. Itt is vizsgálandó azonban, hogy van-e munkaerő-piaci értéke az alapfokozatnak, mert lehet, hogy van. Lehet, hogy ez az alapja a pszichológia szak osztatlanná tételének (77% tanul tovább). Én emlékszem még, amikor a külföldi diákok miatt ketté lett vágva a képzés (létrejött a főiskolai pszichológia szak), mert nekik BA végzettség kellett, de gondolom mostanra ez már nem igaz.

Természettudományok mindegyikében van értelme az alapszakos képzésnek? Mit csinál egy földtudományi kutató alapfokozattal rendelkező ember a munkaerőpiacon? Évente 200 fiatalt indítunk el ezen az úton, gondolom azért is, hogy a fele talán alkalmas rá és végez majd. 

Nézzük meg a természettudományok továbbtanulási mutatóit. A szakok, de a képzési terület végzettjei kimagasló arányban lépnek be a mesterképzésbe. Szerintem elsősorban a természettudományos mesterképzésbe. Akkor minek szakítjuk meg a képzésüket, miközben utána a tanári képzés nem (igazán) nyílik, hiszen mára az is osztatlan. Ráadásul azt sem mondhatjuk el, hogy valamilyen specializált biológus / vegyész stb. lesz a mesterképzés végén, hiszen nem virágzik így a mesterképzés. [Bezzeg amikor még egyetemi szintű volt a biológus, az utolsó két éve már szinte teljesen specializált volt emlékeim szerint.]

Mi lesz a 700 fiatal sorsa akit a biológia útján (legyen majd biológus kutató?) indítunk el? ÉS a 450 földrajzos, a 266 fizikus, a 300 kémia szakos? Igen, ezek egy része valóban kutató lesz. Kell (fele)ennyi kutató? Tanárok már nem lehetnek, hiszen a tanárképzés osztatlan képzés, nehézkes az átlépés. (Egyébként is ne a sikertelen kutatópalántákból legyenek a tanárok, mert akkor eleve csalódással indulnak a pályán.) Vagy azt gondoljuk, majd átnyergelnek a mérnökképzésre? Akkor miért nem közelítjük ezeket a képzéseket egymáshoz?

Esetleg még mindig annál a tudományegyetemi, kutatóegyetemi gondolkodásnál tart a felsőoktatás irányítása (inkább azt kellene mondani, hogy a szakma véleményt meghatározó rétege), hogy az alapképzéseknek (csak) az a feladatuk, hogy felkészítsenek a mesterképzésre? Ezt nagyon gyorsan el kellene felejteni. Az alapképzések feladata ugyanis az, hogy alkalmazható tudású értelmiségi embereket képezzenek, akik képesek lehetnek a mesterképzés elvégzésére is. Igen, lehet, hogy egyes területeken jelenleg nem látunk ilyen képzést. Lehet - nem merem megítélni -, hogy például természettudományból nehéz ilyen képzést adni. 

Esetleg ha tényleg elválasztanánk egymástól az akadémiai jellegű és a piaci képzéseket, akkor lehetne különbséget tenni a bejutás feltételeiben is. Fogadjuk el, hogy az akadémiai jellegű képzésekre jóval magasabb bemeneti tudással kell rendelkezni. A piaci képzéseken lehet (jóval) alacsonyabb szintről indulni. Sőt, itt szükség lehet a hiányzó tudás pótlására, az előbbi területen pedig nem.

Értem én azt is, hogy ha szétválogatnánk az "akadémiai" jellegű (osztatlan) képzéseket, akkor arra sokkal kevesebb hallgatót kellene felvenni és nem lenne meg a rengeteg oktató bérének finanszírozása (bár ez csak azon múlik, milyen összegű önköltséget határoznak meg ezekre a szakokra). Ez is érv, de tényleg kell ez?

Műszaki szakok

Ezen a területen 1-2 kivételtől eltekintve nem nagy a továbbtanulási arány. Valószínűleg az ipar nem feltétlenül igényli a mesterfokozatot (látható módon már alapfokozat nélkül is alkalmazza a hallgatókat és kevés kivételtől eltekintve nem erőlteti a diploma megszerzését). Ekkor viszont felmerül a kérdés: kell ennyire diverzifikált (kb. 14 fajta) mérnöki alapképzés? Lehet, hogy igen, erről az ipar tud nyilatkozni, persze ha tényleg ismeri a képzések tartalmát.

Az átkos andragógia

Igen, megszabadultunk az andragógia alapképzéstől. Lesz helyettes közösségszervező. Mármint ifjúsági és kulturális. Azt már nem tudjuk, hogy a felnőttképzések szervezését ki fogja elvégezni, ki tanulja meg ennek a (nem egyszerű) tudását. A tartalom ismerete nélkül nem lehet megítélni. Miként azt sem, hogy a felnőttképzési törvényben szereplő andragógia végzettségi követelménynek valóban csak az okleveles andragógus lenne a jó?

A felejtendő nemzetközi tanulmányok

No igen, valószínűleg nincs szüksége a magyar tulajdonú, de nemzetközi piacokon dolgozó vállalatoknak olyan szakemberekre, akik (valamelyest) átlátják a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Legfeljebb mesterképzési szinten, ahol megmarad a nemzetközi tanulmányok szak. Arról nem lehet tudni, hogy oda honnan lehet belépni majd. Esetleg a történelem alapszakról vagy a politológiáról? Vagy egyszerűen káros ha olyan embereket képzünk, akik ismerik az Európai Unió, az Eurázsiai Unió, a távol-keleti régió, az amerikai, afrikai régió működését, szabályrendszerét és nem közgazdászok? Esetleg az egész arról szól, hogy ilyen szakembert csak egy helyen lehessen képezni a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen? De ott a közszolgálati képzés fog folyni, nem a kutatói, társadalomtudományi esetleg vállalkozói szféra emberit képzik majd! Vagy az a baj, hogy most ezek a képzett emberek el tudnak helyezkedni a (világ)piacon?

Egy szó, mint 100

A hiteles szakmai véleményalkotást megakadályozza a kormányzat azzal, hogy nem ismerteti az egyes szakok képzési céljait. Másrészt máris látható, hogy a hegyek már megint egeret vajúdtak magukból. A Bologna Hungaricum (copyright: Antal János) immár közel 10 éves történetében ez a harmadik áttekintése a képzési szerkezetnek. Alapvetően mindegyiket a Magyar Rektori Konferencia véleménye, javaslata alapján fogalmazták meg. Érdemben nem nagyon változott a rendszer, legfeljebb finomhangolással simogatjuk azt amit (állítólag és valójában) elrontottunk anno...